Kolbászos kukoricaleves

Múlt héten a Buffalo Steak House-ban ünnepeltük Imi névnapját. Nagyon szeretjük azt az éttermet a különleges steakek, és egyéb amerikai és mexikói jellegű ételei valamint a vadnyugati hangulat miatt. Sokadszorra voltunk ott és megállapítottuk, hogy mind a minőség mind pedig a mennyiség állandó, méghozzá nagyon-nagyon pozitív értelemben. Mindehhez elfogadható árak társulnak.

Én egy chorizo kolbászos-chilis kukoricalevest választottam első fogásként, amelyet reszelt sajttal és tortilla chips-szel tálaltak. Hatalmas adag volt és olyan finom, hogy már ott eldöntöttem, hogy valami hasonlót fogok én is főzni.

Mivel én kukoricaimádó vagyok, apukám pedig gyakran igyekezett a kedvemben járni, ezért amíg még otthon laktam náluk, elég sűrűn előfordult az ebédlőasztalon kukoricás étel. Kukorica-tócsni, virslis-paradicsomos kukorica és persze kukoricaleves is. Ez utóbbi nem kolbásszal és chilivel készült, ahogyan most én csináltam, hanem inkább édeskés ízű volt. Hmm... erről jut eszembe, hogy milyen régen ettem már a felsorolt ételeket. Szólni fogok apunak.

Tehát engem megihletett a Buffalo-s kukoricaleves. Valójában Gábor barátunk javasolta, hogy chorizo kolbász helyett jó magyaros csípős kolbászt tegyek bele, úgy lesz az igazi. Hallgattam rá és így készítettem az én levesemet.

Hozzávalók:
- fél kg mirelit + 1 kis doboz konzerv kukorica
- 5 szál újhagyma
- 5 dl tejszín
- 2 csapott evőkanál liszt
- só
- bors
- 2 kávéskanál cukor
- 1 mokkáskanál kurkuma
- 20 dkg csípős kolbász
- 1 púpozott evőkanál vaj
+ díszítéshez:
- chili
- újhagyma zöld szára
- tortilla chips

Egy nagyobb fazékban felolvasztottam a vajat és megpároltam rajta az újhagyma karikára vágott világosabb részét. Beleforgattam a mirelit kukoricát és fedő alatt kb 10 percig pároltam.

Ezután felöntöttem kb. 2 liter vízzel, sóztam, borsoztam, kurkumával ízesítettem és félig lefedve puhára főztem. Amint megfőtt, botmixerrel pürésítettem. A tejszínben csomómentesre kevertem a lisztet és ezt is hozzáadtam a leveshez, végül a 2 kávéskanál cukrot is. Forrni hagytam.

Eközben a karikára vágott kolbászt egy teflonserpenyőben zsírjára sütöttem, majd a kisült zsírral együtt beletettem a levesbe a lecsepegtetett konzerv kukoricával együtt.

Forrón tálaltam. A tányérokon chilipaprikával valamint az újhagyma felaprított zöld szárával díszítettem és sajtos tortillachipset kínáltam mellé.

Péntek este vendégek érkeztek hozzánk, az első adagot ők kóstolhatták belőle. Kicsit izgultam, hogyan fog ízleni nekik, de kétszer szedtek! Ez volt számomra a legnagyobb dicséret. Szombaton pedig Imi is kétszer evett belőle és Gábor is egymás után két jó mély tányérnyit elfogyasztott. Egy ici-pici adag maradt belőle.  Ilyenkor örülök nagyon, hogy a főzés a hobbim. :)

Az étteremről pedig itt találhattok egy kis leírást tőlem.