Csincsilla, az "anyablogom", a Közös konyha(kert) egyik tulajdonosa, alapítója és szerkesztője nagyon szereti a kölest és sok-sok receptjét olvashatjátok ezen a linken. Mivel közeledik az anyák napja, így ezt a bejegyzést neki ajánlom, hiszen sok mindent köszönhetek neki a bloggeréletemmel kapcsolatban. Leginkább azt, hogy annak idején Andival együtt meghívtak, hogy szerkesszem velük a Közös konyha(kert)-et, így az a blog lett ennek az anyukája. :)
Még soha nem ettem kölest, de Csincsilla receptjei meghozták hozzá a kedvemet. Úgy gondoltam, egy könnyű, köretszerű ételt készítek belőle elsőre, amit végül nem köretként, hanem magában ettem, és úgy is éppen elég laktató volt.
De először is lássuk, mit kell tudnunk a kölesről, miért olyan egészséges. A Femcafén nagyon jól összefoglalták:
"A köles rengeteg vitamint és ásványi anyagot tartalmaz. Remek hatással van a szemfáradtságra, a hajhullásra és a körömrepedezésre mivel magas az A-vitamin tartalma. Gyulladáscsökkentő és immunerősítő hatása is jelentós, köszönhető ez a benne található foszfornak, kalciumnak, vasnak és szilíciumnak.
Aki koleszterinproblémákkal küzd, annak erősen ajánlott a heti többszöri fogyasztás! Hölgyek figyelmébe ajánljuk, hogy a kölesben található elemi rostok késleltetik a bőr öregedését és éppen ezért segítik a kötőszövetek regenerálódását!
A köles a gabonák királya. Az egyetlen gabona, amely teljes értékű fehérjét tartalmaz, és amely lúgosítja a szervezetünket. Mivel kevesebb keményítőt tartalmaz, mint a többi gabonaféle, ezért sokkal könnyebben emészthető. Szinte bármilyen étel elkészíthető belőle: édes ételekhez vagy köretként egyaránt felhasználható. Vegetáriánusok számára a magas fehérjetartalom miatt kifejezetten megváltás, ugyanúgy ahogy a vashiányban szenvedőknek is, mivel 100 gramm köles fedezi a napi vasszükséglet felét"
Hozzávalók:
- köles
- padlizsán
- cukkini
- lilahagyma
- sárgarépa
- újhagyma
- petrezselyem
- olaj
- só/ételízesítő
- víz
A kölest alaposan átmostam, mert Csincsilla leírásai kissé megijesztettek. Ő mindig kihangsúlyozza a többszöri átöblítést, hogy ne érezzük a köles kesernyés ízét. Tehát én is megtettem. Ezután egy edényben olajon kissé átpirítottam, majd két és félszeres mennyiségű sós vízzel felöntöttem. Felforraltam és lezártam alatta a gázt. Lefedve hagytam megdagadni.
Amíg állt, felszeleteltem a cukkinit és a padlizsánt és egy tálban besóztam, hogy kissé kiengedje a kesernyés levét - már megint a keserű íz, eszembe is jutott, hogy jó párosítás lesz a kölessel. :) Ez a sózás egyébként tényleg jó taktika, ajánlom mindenkinek.
A lilahagymát félbe, majd csíkokra vágtam, az újhagymát a zöldjével együtt karikára, a sárgarépát pedig félkarikára. A wok-omban olajat hevítettem, rádobtam a sárgarépát és nagy lángon gyorsan átpirítottam. Belekevertem a cukkinit és padlizsánt, amiről előzőleg lemostam a sós levet. Körülbelül 5 percig kevergetve sütöttem a wokban, majd még negyed órát, ekkor már a hagymákkal együtt. Szép színes zöldséges egyveleget kaptam.
A végén belekevertem az időközben jól megdagadt kölest és egy csokor felaprított friss petrezselymet, amit a balkonládámból szedtem. Így az egészet jól lepirítottam kevergetés nélkül. Sózni már nem kellett, mert a köles amúgy is sós vízben lett megfőzve és a cukkini és padlizsán is átvette a só ízét, amíg a tálban álltak.
Családomat eléggé megosztotta ez az étel. Nekem nagyon ízlett, Imi egy kanállal evett belőle és azt mondta, hogy nem nyerte el a tetszését, Mazsiéknak ízlett, anyuék pedig még nem merték megkóstolni. :) Legközelebb még kísérletezek vele, mert eléggé összetapadt a köles, sokkal pergősebbre szerettem volna.
Végezetül pedig álljon itt az ominózus jelenet a Nincs kettő négy nélkül című filmből. :)
"Ismerkedés a tibeti konyhával...
- Áááá, ez már jobban hangzik!
- ... mottó: mi mindenre jó a köles?
- Kalitkában tálalják vagy az ablakpárkányról kell felcsipegetni??"
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése