2013. május 28.

Születésnapomra...

Ahogy József Attila írta: "Harminckét éves lettem én...".  És most már én is elmondhatom magamról, hogy harminckét éves lettem, méghozzá a mai napon. :)

Nem tudom, ti hogy vagytok vele, de nekem szinte egy pillanatnak tűnik az eddig eltelt életem, ez talán annak is köszönhető, hogy sok jó ember vesz körül és soha egy percig sem unatkoztam még. Mindig találok magamnak elfoglaltságot. A harmincadik szülinapom kissé mellbevágott, de szerintem ezzel nem vagyok egyedül. Nem kettessel, hanem hármassal kezdődik az éveim száma?? El sem akartam hinni! De szerencsére a családom és a barátaim háromszor is megünnepeltek egymás után, úgyhogy nem volt lehetőségem keseregni rajta, annyi szépet és jót kaptam tőlük. Így végülis a harmadik X is szép emlékként lett elkönyvelve.

Ha már az emlékeknél tartunk: mostanában sokat nosztalgiázunk a családommal. Apukám karácsonyra diaszkennert kapott, így előkerült sok-sok régi fotó, amit bedigitalizált. Ezeket szoktuk nézegetni és feleleveníteni az akkori történéseket.

És ha már születésnapom van, engedjétek meg, hogy néhány féltve őrzött fotót megmutassak nektek gyerekkorunk szülinapjairól. :)


1982., az első születésnapom és a híres csokitorta. Azt hiszem, már ekkor eldőlt, hogy csokirajongó és édesszájú leszek. Valószínűleg a fejemre és a kezemre több került a sütiből mint a számban, de nagymamám nem vette zokon.


1984., a negyedik szülinap a két és fél éves Judittal. Ági itt még csak pár hónapos, Mazsi pedig még meg sem született. Mi gyerekek mindig külön "gyerekasztalnál" kaptunk terítéket és nagyon örültünk neki, fontosnak éreztük magunkat, hogy saját asztalunk lehet. Itt éppen egy hokedli látja el ezt a funkciót... Akkor még ez is nagynak tűnt nekünk.


1985., egy évvel később. Itt már hárman ülünk a "gyerekasztalnál" és Mazsi anyu pocakjában készülődik. Kinek volt olyan játszósátra mint nekem? Igazi kis birodalmat rendeztem be benne.


1986., az első olyan szülinap ahol már mind a négyen ott vagyunk. Itt több dologra is szeretném felhívni a figyelmet: Mazsi fél évesen először lát tortát és gyertyát, a "gyerekasztal" nő, most már egy dohányzóasztal vette át a hokedli szerepét. Na és a két féle tortám: a bal oldalit anyuék csinálták nekem. Az tulajdonképpen három féle pudingból állt. Egymásra rétegezték egy tálban, majd miután megdermedt, kiborították és tejszínhabbal és eperrel díszítették. A jobb oldali, amelyen a gyertyák állnak, tulajdonképpen egy ötöst formáz, hiszen az ötödik szülinapom volt. Keresztmamáék ismertek egy olyan cukrászdát, ahol szám formájú tortákat lehetett kapni. Nagyon ötletes volt, és nem mellesleg: csokis. :)


 1986. még mindig, de most nem május, hanem december, az én tesóm első születésnapja. Itt is szám formájú torta van az asztalon, csak valamiért fordítva lett előhívva a negatív film, így az 1-es éppen megfordítva látható.

 1987. május, a hatodik szülinap, a hatos tortával. :)


1987. december. A kép ne tévesszen meg senkit, nem az én születésnapomat ünnepeljük. Judittal nagyon lelkesen fújjuk a lángot, de valójában Mazsinak kellene, akitől viszont a legtávolabb van a gyertya. Előtte viszont szemfüles olvasók megfigyelhetik a 2-es formájú torta talpát.

Bevallom, nagyon önző gyerek voltam, amikor a szülinapokra sor került: mindig én akartam elfújni a gyertya lángját. Szegény Mazsi nagyon morcos volt rám akkoriban, most már szánom-bánom bűneimet.


1989., Mazsi negyedik születésnapja. Érdemes rápillantani a tortára. Akkoriban kezdtek el igazán kreatívkodni anyuék és egy Magyar Konyha korabeli számából megsütöttek egy katicabogár formájú tortát a tesómnak. És igen, már megint igyekszem elfújni a gyertya lángját...


1990., Mazsi ötödik születésnapja. Ugyanabban a Magyar Konyhában volt még néhány kreatív tortaötlet. Emlékszem, egy nyuszi formájú is elkészült, sőt egy igazi mesebeli vár formájú is! Sajnos azokról nem találtam fotót, viszont ezen a szülinapon egy vonatot formázó tortával ünnepeltük a tesómat. Egy mozdonyból és három kocsiból állt a szerelvény, a kerekeit Pilóta kekszek adták.


2012. május. A sort még folytathatnám, hiszen nekem egészen eddig 31 születésnapom lett megünnepelve, Mazsinak pedig 27.  De most inkább abbahagyom és elmegyek ünnepelni. :) Ahogy a tavaly készült fotón is látható, tortából sosem volt hiány. Majd megmutatom azt is, hogy idén milyent kaptam.

Tavaly egy igazán felejthetetlen és gyönyörű ajándékot kaptam a férjemtől: egy párizsi utat. Nem is tudta, hogy mennyire bele fog találni ezzel a szívembe. Nagyon nagy hatással volt rám az a város, bármikor visszamennék oda. Én hiszek a reinkarnációban, előző életben és a másokról való gondoskodás, élelmezés, sütés-főzés szeretete miatt eddig azt gondoltam, talán konyhás néni lehettem valamikor. De ha azt veszem, hogy milyen déja-vu érzésem volt Párizsban, akkor most már biztosan tudom: egy Párizsban élő konyhás néni voltam valójában előző életemben. :)


Ha már József Attilával, az egyik kedvenc költőmmel kezdtem a bejegyzésemet, vele és a Csík zenekarral fejezném be. A Születésnapomra című verset Csík Jánosék is feldolgozták és szerintem nagyon-nagyon jól sikerült. :)






4 megjegyzés:

  1. Nagyon boldog szülinapot, drága Tesókám!! :) :'( :)

    VálaszTörlés
  2. nagyon boldog szülinapot, Bea! és nagyon köszönjük a sok régi képet a sok cuki gyerekkel, felnőttel, tortával:)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm szépen, nagyon aranyos vagy! :) Lesz még sok régi kép, apu beindult a szkenneléssel. :)

      Törlés