Kakaós fonott kalács

Ma már mosolyogva gondolok vissza rá, de régebben hihetetlenül féltem a kelt tészta elkészítésétől. Számomra ez volt a legnagyobb mumus. Kissé misztikus dolognak tartottam, aminek sikere esetleges: vagy megkel, vagy nem. Vagy lágy, szellős tésztája lesz, vagy nehéz, tömör. Amikor lehetett kerültem, hogy kelt tésztát süssek.

Egyszer aztán megtörtént az áttörés, úgy gondoltam, nincs vesztenivalóm, és belevágtam - úgy emlékszem - a kakaós csiga készítésbe. Magam is meglepődtem, de elsőre sikerült. Ma már tudom, hogy szerencsém volt, mert jó élesztőt fogtam ki. Azóta hányszor de hányszor kellett kiöntenem a tejet, amiben nem futott fel a friss élesztő vagy kidobnom a bedagasztott tésztát, ami nem akart megkelni ugyancsak friss élesztővel. 

Lényeg, hogy az első kelt tésztás siker önbizalmat adott, azóta bátran sütöm a pogácsákat, a kakaós csigákat, készítem a knédliket. És ezt a másik kakaós finomságot, a fonott kalácsot.

Amilyen mutatós, olyan egyszerű az elkészítése. Bármikor csinálom, mindig nagy sikere van. Persze frissen a legfinomabb, még langyosan, amikor nem szilárdul meg benne teljesen a kakaós krém.

Hozzávalók:

- 3 tojás sárgája

- 4 dl tej

- csipetnyi só

- 6 dkg cukor

- 2 evőkanál étolaj

- 5 dkg élesztő

- 60 dkg liszt

A krémhez:

- 25 dkg lágy vaj

- 3 csomag vaníliás cukor

- 20 dkg cukor

- 3 evőkanál kakaó

2 dl tejet egy csipet cukorral meglangyosítok, ebben felfuttatom az élesztőt.

Egy keverőtálba beleöntöm a lisztet, a maradék és az élesztős tejet. Hozzáadom a sót, tojássárgáját, cukrot és az olajat. Robotgéppel hólyagosra dagasztom. Ezután lisztezett deszkán alaposan átgyúrom és hat egyforma cipóra osztom. Fél óráig kelesztem.

Amíg a cipók kelnek, elkészítem a kakaós krémet. A lágy vajat habosra keverem a kakaóval, a vaníliás és kristálycukorral.

A 6 kis cipót egyenként jó hosszú téglalap alakúra nyújtom és megkenem a kakaós krémmel. A hosszabb oldalánál fogva szorosan feltekerem. Három-három tekercset összefonok és az így kapott két fonatot sütőpapírral bélelt tepsibe emelem. A tepsit a tűzhely tetején szoktam hagyni, hogy amíg a sütő bemelegszik 200 fokra, addig is keljen még a tészta. Amikor már majdnem összeérnek a kalácsok, megkenem a tetejüket felvert tojással, majd betolom a tepsit a sütőbe.

Kb. 35 percig sütöm. Az elején amikor elkezd hirtelen pirulni a teteje, letakarom alufóliával hogy ne égjen meg.

Nem kell megijedni, a töltelék egy része kifolyik a kalácsból, ahogy kezd megolvadni a vaj. Ezért fontos, hogy jól meg legyen kelve a tészta, mert minél szorosabban fekszik a tepsiben, annál kevesebb kakaós krém szökik ki belőle.

A sütés utolsó néhány percében eltávolítom az alufóliát, hogy szép piros legyen a kalács teteje. Ekkorra már hihetetlenül finom illatok szoktak szállni a sütőből. :)

Ezután már csak türelmesen kell várni, hogy langyosra hűljön. Ilyen szépen szeletelhető lesz, ha mindent jól csináltunk:

A kakaós kalácsról nekem mindig Iszkáz jut eszembe, ahol gyerekkorunkban minden nyáron megfordultunk, néha évente többször is. Egy másik bejegyzésben említettem már, hogy itt élt Emma néni, anyu nagynénje. Beteg volt a lába, egy fiatal lánykori baleset nyomát viselte magán, a szíve sem volt rendben, mégis szívvel-lélekkel várt minket mindig. Illetve vártak, a testvéreivel együtt.

Emma néni gyakran rétessel várt minket és kakaós kaláccsal búcsúzott tőlünk. Ő nem összefonta és töltelékkel töltötte, hanem két féle tésztát gyúrt be: egy simát és egy kakaósat és a két kinyújtott lapot egymásra helyezve csavarta össze, így lett két színű a sütemény.

Régi, fatüzelésű tűzhelyben sütötte meg, gondolhatjátok, hogy mennyivel finomabb volt, mint ami gáz- vagy akár villanysütőben készül. Mindig ki volt számolva, a hazaindulásunk előtt egy órával elkészült, ezután zsírpapírba csomagolta és szinte még langyos volt, amikor hazaértünk vele Budapestre.

Ezen a régi, 1987-es képen a háttérben látható Emma néni. Előtte én támasztom a széket, a fürtöske, kanállal a kezében Mazsi, jobbra pedig anyu próbál kihátrálni a fényképről. :)