2013. január 28.

Bloggerina 2013 - Ugye ránk is szavaztok? :)

Beneveztük blogunkat a Nők Lapja Café és a Cafeblog közös versenyére a Bloggerina 2013-ra. Ahogyan ők írják:

"A Nők Lapja Café és a Cafeblog hisz a blog közösségteremtő erejében és különös figyelmet fordít a nőkre, hiszen más szemmel látják a világot. A nők szavának, legyen az kimondott vagy leírt gondolat, ereje van. Ennek jegyében blogversenyt hirdetünk: keressük az ország legjobb női bloggerét!"


Nem az a célunk, hogy megnyerjük a versenyt, hanem hogy minél többen olvassátok blogunkat, minél több helyre jussunk el, hiszen Nektek írjuk. Sok-sok recept és történet van még a fejünkben, amik szép lassan felkerülnek oldalunkra. Ha tetszik, amit csinálunk, kérjük, hogy szavazzatok ránk. Illetve ránk is, hiszen mindenkinek 5 lehetősége van, 5 különböző blogra szavazhat.

A szavazás február 17-ig tart, és a következő linken érhetitek el a mi adatlapunkat:


Ami lényeges: nincs regisztráció, viszont Facebook-os elérhetőséggel kell rendelkezni a szavazat leadásához.

MINDENKINEK NAGYON SZÉPEN KÖSZÖNJÜK!!!!!!




2013. január 25.

Julia Child-féle boeuf bourguignon vagyis burgundi marharagu

Teljes mértékben a véletlen műve, hogy éppen most jutottam el a karácsonyi menüm fő-fő-főfogásának bemutatásához, amikor az eheti Nők Lapjában megjelent a Julia Child-ról szóló cikk.


Jót nevettem magamban, hogy micsoda időzítés! Mintha összebeszéltünk volna. Hálából, amiért Balázs-Piri Krisztina írása éppen most jelent meg, be is linkelem és ott mindenki elolvashatja Julia néni életrajzát és mindenféle érdekességet róla. Például, tudtátok, hogy eredetileg nem szakácsnak készült? Az amerikai hadsereg hírszerzője volt. És hogy mégis hogyan lett belőle szakács, receptkönyvíró, tévés szereplő és hogyan alapította meg szakácsiskoláját? Olvassátok el a cikket, abból minden kiderül. :)


A legtöbb magyar valószínűleg a 2009-ben készült Julie & Julia című film által hallott először róla, ahol Meryl Streep alakította szenzációsan - és a bennfentesek szerint nagyon hitelesen - ezt a nem túl szép, érdekes hangú, de nagyon tehetséges, szeretni való, jó humorú szakácsnőt. Aki még nem látta a filmet, annak kedvcsinálóként álljon itt az előzetese.

 
Aki pedig látta, az tudja, hogy Julie Powell-nek (Amy Adams) a legnagyobb kihívást Julia Child boeuf bourguignon-ja jelentette. Tökéleteset akart alkotni, mindenben követte az utasításokat, még abban is, hogy nagyon alacsony hőfokon sokáig kell párolni a marhát a sütőben, de a fáradság miatt elaludt miközben készült az étel és a burgundi marha menthetetlenül odakozmált.


Annyira azt sulykolták a filmben a nézőbe, hogy "ez egy nagyon bonyolult, különleges étel, igazi türelemjáték", hogy szerintem szinte minden - kezdő és nem kezdő - háziasszonyban felébredt a bizonyítani vágyás. Hogy "csakazértis megcsinálom!" Bevallom, bennem valóban megfogalmazódott ez. Én 2010-ben láttam először a filmet és elhatároztam, hogy egyszer biztosan azt fogom készíteni karácsonyra a családnak.  Azelőtt úgy volt, hogy én minden évben mást főztem, agyaltam, hogy mi is legyen, ami még nem volt. Mármint a főfogás. Mert a leves adott volt: minestrone.

2011-ben megszületett a döntés: abban az évben mindenképpen burgundi marha lesz. De mivel a film jól rámijesztett, hogy nem egyszerű, ezért csináltam egy próbafőzést/sütést még előtte novemberben. Pici adagot készítettem, kettőnknek bőven elég volt. Már akkor láttam, hogy időigényes, de amikor megkóstoltuk, nem maradt bennem semmi kétség, hogy karácsonyra is megcsinálom.


Most pedig leírom az elkészítését. Mindenki készüljön, mert jó hosszú, de nem kell megijedni tőle.

A recept alapvetően 3 részből áll:
1. a hús előkészítése / elkészítése
2. a gomba elkészítése
3. a hagyma elkészítése

Majd az egészet egy edényben összesütni. Az eredeti recept itt található. Az én változatom pedig így szól:

Hozzávalók a marhahúsos raguhoz (8-10 főre):
- 20 dkg húsos szalonna (erdélyi)
- 2 evőkanál olívaolaj
- 2,5 kg marhahús felkockázva
- 2 közepes sárgarépa
- 2 közepes vöröshagyma
- 2 csapott teáskanál só
- 2 kávéskanál bors
- 4 csapott evőkanál liszt
- 1 liter vörösbor
- 8 dl húsleves / csontlé
- 20 dkg sűrített paradicsom
- 5 gerezd fokhagyma
- 1 teáskanál kakukkfű
- 2-3 babérlevél

A szalonnáról eltávolítottam a bőrét és felcsíkoztam fél centi vastagra. Bőséges vízben, forrástól számítva kb. 10 percig főztem. Lecsöpögtettem, megszárítottam. Egy serpenyőben mindkét felét halványbarnára pirítottam, majd egy mély, kacsasütő edénybe kiszedtem.

A marhahúst szerencsére anyukám kedvenc hentese felkockázta nekem, így azzal nem volt más dolgom, mint hogy átöblítettem és papírtörlővel megszárítgattam. A serpenyőben lévő szalonnazsírhoz hozzáadtam az olívaolajat és ebben a keverékben megkapattam a hús minden oldalát. Egyszerre csak kis adagot helyeztem a serpenyőbe. Ezután a húst is félretettem abban a tálban, amibe a szalonnát szedtem ki.

A visszamaradt zsiradékban megpirítottam a vékonyra szeletelt hagymát és a felkarikázott sárgarépát. Ezt nem kellett leszűrni, mert olyan kevés zsíron kevergettem a zöldséget, hogy szinte a teljes mennyiséget felszívta.

A húst és a szalonnát megszórtam sóval, borssal, liszttel. Jól összekevertem. A tálat fedő nélkül a 230 fokosra előmelegített sütő közepére helyeztem. Néhány perc után kivettem és újra átkevertem a húst. Újabb pár percre visszatoltam a sütőbe az edényt. Ahogy a recept írta, egy vékony, ropogós réteg keletkezett a marhán a megbarnult liszttől.

Kiemeltem a tálat a sütőből és mérsékeltem annak hőfokát 160 fokra. Bár nem volt egyértelműen leírva, de én hozzáadtam a húshoz a répát és a hagymát. Ráöntöttem a bort (burgundi helyett egri bikavér volt) és a húslevest, hozzáadtam a paradicsompürét, az áttört fokhagymát, a kakukkfüvet és az elmorzsolt babérlevelet. Jó alaposan összekevertem, majd lefedtem a jénait, és a sütő alsó harmadára toltam.

Jó sokáig nem kellett hozzányúlnom (kb. 3,5 óra), csak arra figyeltem, hogy a leve egyenletesen, lassan forrjon.


Közben elkészítettem a gombát. Julia Child szerint:

"A megfelelően pirított gomba enyhén barna, és nem izzadja a nedveket főzés közben; ehhez a gombáknak száraznak kell lenni, a vajnak nagyon forrónak, és a gombák nem lehetnek zsúfoltan a serpenyőben. Ha egyszerre túl sokat pirítanál, akkor pirítás helyett párolni fogod őket – a nedvek kiszöknek, és a gombák nem barnulnak. Ha tehát nagy mennyiséget szeretnél készíteni, több részletben pirítsd őket."

Itt látható az eredeti recept. Igyekeztem követni az utasításokat.

Hozzávalók::
- 50 dkg gomba
- 3 evőkanál vaj
- 2 evőkanál olaj
- 2 szál újhagyma
- só, bors

A gombákat megtisztítottam feldaraboltam. Ha nagyon pici gombáink vannak, hagyhatjuk egyben, nem kell aprítani. Az újhagymát felkarikáztam a zöldjével együtt.

A leírás szerint a következőképpen lesznek szép pirosak a gombák:

A serpenyőben felmelegítettem az olaj és a vaj keverékét. Akkor megfelelő a zsiradék hőfoka, amikor a vaj habzása alábbhagy. Ekkor kis részletekben - mint a húst - beledobtam a gombát. A tűz felett 4-5 percig rázogattam a serpenyőt, és amikor már mindenhol egyenletesen szép piros volt a gomba, leszűrtem és félretettem Jöhetett a következő adag. Amikor mindegyik megpirult, visszatettem az egészet a serpenyőbe, belekevertem a hagymát és néhány percig még együtt sütöttem. Leszűrtem, hogy ne maradjon rajta sok olaj.

Ezután félretettem a gombát.


Jöhetett a hagyma. Én fehérhagyma helyett ecetes gyöngyhagymával készítettem, ami egy kicsit pikánssá teszi az ételt, de nagyon jól illik hozzá.

A nyers fehérhagyma elkészítésére Julia Child két féle módot is javasol. Mármint az előbarnítás után. Meg lehet főzni borban, vízben vagy húslevesben fűszerekkel együtt, vagy akár meg is lehet sütni. Mindegyik esetben vigyázni kell, hogy megtartsa formáját, ne essen le róla egyetlen réteg héj sem és ne puhuljon meg túlságosan.

De hát az ecetes gyöngyhagyma már így is eléggé puha, így maradtam a barnításnál.

Hozzávalók:
- kb. 35-40 dkg ecetes gyöngyhagyma
- 2 evőkanál vaj
- 2 evőkanál olaj

A vaj és olaj keverékét felmelegítettem és amikor buborékozni kezdett, beledobtam a hagymákat. Nem volt sok, egyszerre belefért a serpenyőbe. Néhány percig rázogattam a tűz felett és amikor már megbarnult mindenhol, leszűrtem róla az olajat.

A hagymát is félretettem.


Kb. 3,5 óra sütés után megfelelően puhának éreztem a húst. Kivettem az edényt a sütőből, merőkanállal egy másik edénybe mertem a szaftot, úgy hogy közben egy szitán átszűrtem. A recept szerint mindent ki kellene emelnem a sütőtálból, aztán a tálat kimosnom, de ezt a lépést kihagytam. A nagyja levet átszűrtem egy kis lábasba és felforraltam. Közben folyamatosan szedtem le róla a zsírt. Persze ezt sem sikerült 100 %-osan megoldanom, de a nagy része eltűnt róla. Egy viszonylag sűrű szaftot kaptam.

A húst egyenletesen beborítottam a gombával majd a gyöngyhagymával, ráöntöttem a szaftból annyit, hogy majdnem ellepje (maradt is még belőle) és lefedve visszatoltam a sütőbe a tálat még kb. fél órára.

Mivel karácsonykor az oldalast is megsütöttem, volt mindenféle köret. Valójában krokettet terveztem hozzá, de végül röszti is lett. Ahogy a fenti képen látható, mindenki evett mindenből, olyan svédasztalos-módon.

Bár tényleg időigényes, sok munkával járó étel, de higgyétek el: megéri foglalkozni vele és legalább egyszer megcsinálni. És ha már egyszer elkészült, akkor úgyis el fog újra és újra, mert annyira finom! Nekem 2011 óta nem kell gondolkodni rajta, hogy mi legyen karácsonykor a főfogás. :) Évente egyszer vagyok hajlandó elkészíteni, de akkor ennek a hatalmas adagnak állok neki. Eddig bárki kóstolta, nagyon ízlett neki.


December 26-a délután végre tényleg a pihenésről szólt, kiszabadultam a konyhából. A karácsonyra kapott Honfoglaló társasjátékkal kezdtünk játszani. Tomi és Imi mellé beszállt Frakk is.


Aztán persze Vilma sem maradhatott ki belőle.



Szegény házőrző kutyáknak is kell a kikapcsolódás néha. :)


Legközelebb egy rendhagyó bejegyzéssel jelentkezem. Annyit emlegettem már anyukám hentesét, hogy muszáj bemutatnom nektek. :)



2013. január 23.

Fűszeres tepsis sült krumpli

A kedvenc köretünk a mézes sült oldalas mellé. Szerintem mással még nem is készítettem, annyira ízlik nekünk ez a szaftos-fűszeres-hagymás krumpli.

Az elkészítése végtelenül egyszerű és bár nagyon szeretjük a sült krumplit is, én inkább ezt preferálom. Nem lesz tele a lakás kiszellőztethetetlen olajszaggal és ezt akár egyszerre tudom sütni az oldalassal a légkeveréses sütőmben. Persze külön tepsiben. :)


Hozzávalók:
- 1,5 kg krumpli
- 2 nagy fej vöröshagyma
- 1,5 teáskanál pirospaprika
- 1,5 teáskanál majoránna
- 1,5 teáskanál ételízesítő
- 1 kávéskanál őrölt bors
- 3-4 evőkanál olaj

A krumplit meghámozom, megmosom, gerezdekre vágom és egy sütőtálba rendezem. A hagymát megtisztítom, negyedekre, majd a negyedeket további 3-3 részre szeletelem. Ezeket a krumpli közé dobom.

A zöldségeket megszórom a fűszerekkel, meglocsolom az olajjal és jó alaposan összekeverem az egészet. Az olaj mindenhol rendesen vonja be, nehogy sütés közben letapadjon a krumpli.

Alufóliával lefedem a tálat és 250 fokra előmelegített sütőbe tolom. Ha már bent sül az oldalasom, alá szoktam helyezni a krumplit a sütőtálban.

Kb. fél óra múlva megnézem, hogy megpuhult-e. Általában elég neki ennyi idő, de ez a krumpli fajtájától függ. Ha megpuhult, visszatolom a sütőbe és most már alufólia nélkül megpirítom a tetejét.


Erről a köretről nincs is mit írni mást, ki kell próbálni. Amióta először megsütöttem, szinte mindig ez az első, ami eszembe jut, ha krumplis köretről van szó. Sokféle hús mellé illik és egy friss salátával kiegészítve tökéletes!

Ez egy gyors bejegyzés volt, de csak azért, hogy nagy lendülettel tudjak nekiállni a következőnek, ami nem más lesz mint Julia Child Boeuf bourguignon-ja. :) Készüljetek, mert ott lesz mit olvasni!



2013. január 21.

Mézes sült oldalas

Különleges ízű húsétel az oldalas kedvelőinek.

Néhány évvel ezelőtt sikeresen kikísérleteztem a pácot és azóta nem is változtattam rajta semmit. Úgy kezdődött, hogy az Anno Tavernában, Balatonszárszón ettünk egy finom sült oldalast. Annyira ízlett, hogy elhatároztam, én is megpróbálok valami hasonlót előállítani. Azelőtt nem nagyon fogyott nálunk az oldalas, de így, mézzel megsütve egészen különleges íze lett. Persze nem ugyanolyan mint az Annoban, de szerencsére nagy sikert aratott nálunk és barátaink körében.

Azóta már sokszor megsütöttem, legalább két karácsonyon is szerepelt a menüsorban. Meg persze év közben is előfordul nálunk, hiszen nyáron is éppen annyira jól esik egy kis könnyű bulgurral mint télen, nehezebb körettel.


Az elkészítés első lépése: beszerezni egy szép darab, friss, jó húsos oldalast. Ehhez nem kell más, mint egy megbízható hentes, ami szerencsére nekünk van. Róla majd a későbbiek során olvashattok, hiszen szeretném bemutatni nektek egy külön bejegyzésben. Annyit fogom még emlegetni, hogy muszáj megismernetek, tudni, hogy kiről beszélek.

Anyukám hetente jár a piacra, és útbaejti a hentesét is. Így nincs nehéz dolgom ami a húst illeti. A sütés előtti napon feldarabolom, úgy, hogy egy-egy darabban 2-3 csont legyen. Elkészítem a pácot.

Hozzávalók:
- olívaolaj
- vöröshagyma nagyon apróra vágva
- méz
- sűrített paradicsom
- őrölt bors
- Worchester szósz
- fehérborecet
- grill fűszersó

Ezeket a hozzávalókat beleöntöttem egy tálba és jó alaposan összekevertem. Ne sajnáljuk a pác mennyiségét, hiszen a lényeg, hogy bőven jusson minden húsra.
Viszonylag sűrű pácot kell kapnunk és minden összetevőt érezzünk benne. Édes, sós, pikáns, így tudom jellemezni az ízét.


Általában két kiló oldalast készítek egyszerre és az már ki van mérve, pont a mély gáztepsimbe fér bele, ha egymás mellé fektetem a feldarabolt húsokat. Mindegyik darabot alulról-felülről vastagon bevonom a páccal és ha marad még belőle, akkor ráöntöm az oldalasok tetejére. Lefóliázom a tepsit és minimum 1 éjszakát hideg helyen pihentetem.

A sütés napján 250 fokra előmelegítem a sütőt, öntök egy kis vizet a hús alá és lefedett tepsiben kb. 1 órán keresztül sütöm. Akkor megfordítom az oldalast, meglocsolgatom a szafttal és ha kell, pótolom alatta a vizet. Újra lefedem és újabb 1 óra sütés következik. A második óra végére már vajpuha szokott lenni, szinte kiesnek belőle a csontok. A csontos felére fordítom a húsokat és grill fokozatra kapcsolom a sütőt, 180 fokra mérsékelem a hőfokot. Körülbelül 10 perc alatt, lefedetlen tepsiben pirosra sütöm a tetejüket.

Nagyon kell vigyázni, nehogy megégjen a méz miatt!

Ahogy elkészül, egy jénai tálba kiszedem az oldalast és ráöntöm a szaftot. Forrón kínálom, de természetesen hidegen is nagyon finom!


Nem nagyon szokott maradni belőle, nagy népszerűségnek örvend mindig. Fűszeres tepsis sült burgonyával tálalom, ez majd a következő bejegyzés témája lesz.



2013. január 20.

Minestrone leves

A nagy-nagy kedvenc, évek óta hagyományos karácsonyi levesünk. Amiből neki sem állok kis adagot készíteni, annyira szeretjük. Időnként bátortalanul felvetem, hogy ne főzzek-e esetleg valamilyen más levest karácsonyra, de Mazsi mindig nagyon meggyőzően érvel a minestrone mellett.

Őszintén szólva nem is bánom, mert nemcsak enni szeretem, hanem elkészíteni is. Már nagyon rutinos vagyok benne. :) December 24-én délelőtt a fadíszítés mellett ez szokott lenni a programom. Tudom, hogy nem magyaros jellegű leves, de nálunk elég nemzetközi szokott lenni a felhozatal, ami a karácsonyi menüt illeti.

És azért is örülök annyira, hogy a tesóm szereti, mert ő régebben nem igazán volt odáig a zöldségekért, de ez a leves bővelkedik benne. Mindig akkora adag készül, hogy nekik is tudok csomagolni egy fazéknyit.


Tehát ez a finom, fűszeres olasz zöldségleves annál finomabb minél többféle zöldség kerül bele. Én frisset és mirelitet is szoktam beletenni vegyesen.  Idén zöldbab, cukkini, sárgarépa, brokkoli, gomba, fehérrépa és borsó került bele a többi, "kötelező" zöldségen kívül.

Hozzávalók (kb. 10 fő részére)
- sok zöldség vegyesen
- 1 zellergumó
- 1-2 fej hagyma
- 4-5 gerezd fokhagyma
- 2 nagyobb paradicsom
- paradicsomlé vagy 20 dkg sűrített paradicsom
- Worchestershire szósz
- csirkealaplé
- só
- bors
- bazsalikom
- oregano
- olaj
- apró tészta (levesbetét)

A legtöbb időt a zöldségek tisztítása, aprítása veszi el. A fehérrépát és a zellert nagyobb darabokban szoktam hagyni, később kiderül hogy miért. Minden mást felkockázok, szeletelek, karikázok, a fokhagymát összezúzom, a paradicsomot pedig 4 felé vágom.

Az olajon megpárolom a felaprított hagymát és a zúzott fokhagymát. Ráöntöm az összes zöldséget a paradicsom kivételével. Átforgatom az egészet, néhány percig pirítom, majd felöntöm a csirkealaplével (ha nincs akkor víz is jó). Borssal és ha kell, sóval ízesítem.

Miután felforrt, Worchestershire szószt öntök bele. Én nem szoktam sajnálni, jó pikáns ízt ad a levesnek. Bazsalikomot és oreganot is adok hozzá és tovább főzöm. Amikor majdnem megpuhult az összes zöldség, beleteszem a negyedekre vágott paradicsomot is.


Amint a paradicsom héja kezd leválni, kiemelem a levesből, eltávolítom a héját és a paradicsomokat beledobom a turmixgépbe. Ide kerül a zeller és a fehérrépa is. Mi nem nagyon szeretjük ezeket a zöldségeket, ezért hagyom mindig nagyobb darabokban. Az összeturmixolt zeller és fehérrépa lesz a leves sűrítőanyaga. Hozzáadom még a sűrített paradicsomot is, esetleg egy-két kanálnyi egyéb zöldséget és kevés levet, hogy könnyen turmixolható legyen. Az egészet összepépesítem majd visszaöntöm a levesbe. Egy-két maréknyi apró tésztát szórok bele és tovább főzöm addig, míg a tészta is megpuhul. 

Forrón az igazi, méghozzá úgy, hogy tálalás előtt reszelt sajtot szórunk a tányér aljára. Erre merjük rá a levest. Fűszeres, sűrű és nagyon laktató. Télen igazán jól jön, amikor kint hideg van és vágyunk valami melengető ételre.


Szóval én december 24-e délelőtt szoktam megfőzni és előfordul, hogy már azt esszük ebédre. persze csak azért, hogy "leteszteljük", jó lett-e. :) Hiszen valójában december 26-ára  készítem mindig, ugyanis akkor jönnek hozzánk a szüleim és Mazsiék ünnepi ebédre. És ez az első fogás....



2013. január 17.

Mazsolás kuglóf

Vannak ételek, amelyek elkészítése nálunk a családban le van osztva. Ezeket senki más nem csinálhatja, mert ez "anyutól a legfinomabb", "apu specialitása", stb. Mindenkinek megvan a sajátja. Nem mintha más nem tudná elkészíteni a recept alapján, de nem lenne az igazi. Nem lenne olyan az íze, állaga. Hiába a recept, hiányozna belőle az a szakértelem, ami kialakult az évek folyamán, az az érzés, amivel a "mester" nekiáll az étel elkészítésnek, a mozdulatok amivel kevergeti, és még sorolhatnám, hogy mi minden...


Biztos mindenki találkozott már ilyennel. Ízlett neki valami, megkapta a receptet és nekiállt az alapján megcsinálni, de a végeredmény mégsem ugyanaz lett. Emlékszem, Emma néni, anyu nagynénje isteni réteseket csinált. A fejében volt a recept, már a kisujjából kirázta. Anyu elhatározta, hogy megsüti itthon, miután hazajöttünk tőlük. És nem sikerült! Pontról pontra betartotta az utasításokat, amikor Emma néni készítette, ott állt mellette, segített neki, tehát figyelte még a mozdulatokat is. Mi lehetett a baj? Ki tudja? Még az is lehet, hogy a liszt fajtája tett keresztbe a projektnek. Emma néni ugyanis évtizedek óta abból az egy fajta lisztből sütötte a rétest (és minden mást), amit akkoriban Iszkázon lehetett kapni. Ott nem volt választási lehetőség. Itthon meg valószínűleg nem abból a lisztből spájzoltunk be.


Amióta az eszemet tudom, apu mazsolás kuglófja nem hiányozhat a karácsonyi asztalról. Ez az ő specialitása, december 24-én mindig megsüti. Régebben csak egyet készített, de amióta elköltöztem otthonról, kettőt csinál, hogy az egyiket hazahozhassam magunknak. Tudjátok milyen finom egy nagy bögre kakaóval? Bár az utóbbi években nem volt lehetőségem arra, hogy karácsony reggelén egy puha plédbe burkolózva kuglófot majszolgassak és kakaót iszogassak - nem a kuglóf és a kakaó hiánya miatt - de volt idő amikor így tettem és kívánom, hogy mindenkinek legyen része olyan nyugalmas időszakokban mint amit nekem jelent ez a kis szertartás.

Most hogy kinézek az ablakon és látom, hogy szakad a hó, kicsit morcos is vagyok, mert karácsonyra vártam ezt az időjárást. Karácsony is elmúlt, a kuglóf is elfogyott, úgyhogy már csak a képeket tudom nézegetni.

Apu a következő receptet szokta használni a kuglófjához:

Hozzávalók:
- 40 dkg liszt (réteslisztet szokott használni)
- 8 dkg vaj
- 8 dkg cukor
- 3 tojás sárgája
- 2,5 dl tej
- 2 dkg élesztő
- mazsola
- reszelt citromhéj
- 1 csomag vaníliás cukor
- csipetnyi só


Az élesztőt 1/2 dl langyos tejben csipetnyi cukorral felfuttatjuk. A maradék cukrot a vajjal és a 3 tojás sárgájával habosra kavarjuk. Hozzáadjuk az élesztőt, apránként a lisztet, a maradék tejet, a reszelt citromhéjat, a mazsolát, a vaníliás cukrot és mindezeket jól összekeverjük, alaposan megdagasztjuk. Puha tésztát kell kapnunk.

Kivajazott kuglófformába töltjük a masszát és langyos helyen kb. 50 percig kelesztjük. Miután megdagadt, 180 fokra előmelegített sütőben kb. 30 percig szép pirosra sütjük.

Amint megsült, kiborítjuk a formából és tortabevonó csokival vonjuk be vagy megszórjuk vaníliás cukorral.

Én mindkét változatát szeretem, persze a csokisat jobban. :) Úgy hallottam, idén nem is két, hanem három kuglóf készült, mert Mazsi és András repetát kért miután elfogyott a saját részre sütött darabjuk.  :)


A fenti képen anyu és apu látható nálunk, a karácsonyi ebéd előtt. Most már lassan rátérek arra is, hogy mi volt nálunk a menü, december 26-án, amikor én főztem a családnak,  mert a sok süti után nem árt egy kicsit a főételekkel is foglalkozni. :)




2013. január 14.

Püspökkenyér

Nani őzgerincnek hívta, én püspökkenyérnek. A lényeg ugyanaz: finom és tartós süti, amit egy kis csokibevonattal még jobban fel lehet dobni. Persze csak ha valaki olyan Gombóc Artúr mint én. Mert nekem nem elég ám a beledarabolt és belesütött csoki, a tetejére is kell! Nani is így csinálta anno, csak ő nem tortabevonót tördelt fel és olvasztott rá, hanem keserű kakaóból, cukorból és vajból készített bevonatot. A mai napig emlékszem, hogy milyen szép fényes volt, és arra is, hogy ahogy a kezembe fogtam egy szeletet, mindig ragacsos lettem a csokitól. Hű de finom volt!

Évekkel ezelőtt próbálkoztam először a püspökkenyér előállításával. Sajnos nem volt meg Nani régi receptje, ezért a neten keresgéltem. Rendre olyanba futottam bele, amit nem tudtam normálisan elkészíteni. Vagy nyers maradt a közepe, vagy nagyon száraz, fűrészpor ízű volt a tésztája, vagy egy csomóban lesüllyedt az aljára a gyümölcs és a csoki.

De aztán sikerült egy tökéleteset kifognom és azóta nem is merek másikat kipróbálni, annyira bejött ez a recept.

Hozzávalók:
- 6 tojás
- 25 dkg cukor
- 25 dkg liszt
- 1 csomag sütőpor
- őrölt fahéj
- őrölt szegfűszeg
- ízesítésnek: csoki, dió, mogyoró, mandula, aszalt gyümölcsök, kandírozott gyümölcsök, birsalmasajt, mazsola, cukrozott narancs- vagy citromhéj, stb.

Én legutóbb aszalt szilvát és áfonyát, mazsolát, étcsokit, diót választottam ízesítésnek. Ezeket felaprítottam és egy tálban 2 kanálnyi liszttel megszórtam és összekevertem. Ez azért kell, hogy ne süllyedjenek le majd a tészta aljára.

Tökéletesen hasznosíthatók egyébként a maradék csokinyulak, csokimikulások is. :)


A tojások fehérjét egy csipetnyi sóval kemény habbá vertem, a sárgáját a cukorral kikeverem. Hozzáadtam a lisztet, sütőport, őrölt fahéjat és szegfűszeget,  valamint a cukrozott, reszelt narancs- és citromhéjat, majd a liszttel elkevert diót, mazsolát, csokidarabokat és aszalt gyümölcsöket  Végül óvatosan beleforgattam a tojásfehérje habot.

Kivajaztam, - liszteztem 2 őzgerincsütő formát és elosztottam a masszát. 160 fokra előmelegített sütőbe toltam mindkettőt és kb. 1 órán keresztül sütöttem. Tűpróbával ellenőriztem, hogy megsült-e.
(Ha esetleg  nagyon pirulna közben a teteje, letakarom alufóliával és úgy sütöm tovább.)

Ezután kiborítottam a formából és még melegen megkentem felolvasztott tortabevonó csokival. Nagyon-nagyon finom és tényleg sokáig, 2 hétig is eláll, ha hűvös helyen tároljuk. És ha nem esszük meg azonnal. :)



2013. január 13.

Mézespuszedli, ahogy Emma néni csinálta

A mézespuszedli szerintem szerves tartozéka a karácsonynak. Erre sajnos csak 2012-ben jöttem rá, évekig megfeledkeztünk erről az egyszerű, de nagyon finom sütiről. Eleinte anya nem is mert gyakran próbálkozni vele, mert olyan finomra és puhára nem sikerült elkészítenie, ahogy Emma néni, anya nagynénje csinálta. 

A recept:

20 dkg cukrot, 2 egészt tojást, 1 kávéskanál szódabikarbónát, fahéjat, szegfűszeget, 2 evőkanál olvasztott mézet, és annyi lisztet, amennyit a tészta felvesz, dolgozz össze, nyújtsd ki 1/2-1 cm vastagra, szaggasd ki pogácsaszaggatóval, nyomj a tetejükre egy- egy mogyorót vagy egy-egy fél diót, és 180 fokra előremelegített sütőben, sütőpapírral bélelt tepsiben süsd meg őket! Ennyi lenne. :)


Tavaly december közepén kevés rábeszélés után anya úgy döntött, megsüti a mézes puszit, ahogy a neve a régi-régi kézzel írt receptben szerepelt. Olyan gyorsan ment, hogy nekem csak a mogyorók és diók rányomkodásában kellett segítenem. 
Amikor néhány nappal később, karácsonykor elővettük a gondosan elzárt puszedliket, szomorúan tapasztaltuk, hogy olyan kemények, hogy gyémántot lehetne velük csiszolni. Úgy gondoltam, hogy a fém doboz nem zár elég szorosan, így átpakoltuk őket egy műanyag dobozba. Nagyjából 10 db nem fért bele ebbe a dobozba, így azokat betettük a diócska (illetve idén mogyorócska) sütik mellé, mert ott volt még valamennyi hely.

Egy kis finomság itt is látható :)
Pár nap elteltével ellenőrzést tartottunk, de a műanyag dobozban sajnos semmilyen változás nem történt. Apa viszont meglepve tapasztalta, hogy azok a darabok, amik a mogyorócskák mellett kaptak helyet, megpuhultak. Mi ebből sajnos nem sokat tudtunk meg, mert ha már megpuhultak, a nagy részüket meg is ette. :)

Ezzel egyértelművé vált, hogy valamit a puszedlikhez kell tenni, amitől elszívhatják a nedvességet, és meg tudnak puhulni. Egy kapott jó tanács szerint almát vagdostunk a puszedlik közé, és vártunk. Ennek végre meglett a hatása. Bár már elmúlt karácsony és túl voltunk a szilveszteren is, idén végre olyan puhák lettek a mézespuszedlik, hogy alig bírtuk ki, hogy ne együk meg őket egyszerre. :)

Anyukám két nagynénje: Ilonka és Emma néni, nagybátyja: Laci, és Bea meg én Iszkázon

Idén már rutinosak leszünk, nem várunk heteket az ehető puszedlikre. Lehet, hogy telepakoljuk a dobozokat almával! :)




2013. január 8.

Sportszelet süti

Kissé álcáztam a sportszelet sütit, rá sem fogtok ismerni. Gondolom, sokan ismeritek, nagy sláger lett 2-3 éve. Én is megcsináltam már többször is, de akárhogy kutattam a gépemen évekre visszamenően, csak ezt az egy fotót találtam róla. Karácsonyra úgy gondoltam, hogy nem a hagyományos hosszúkás szeletre vágom, hanem kiszaggatom karácsonyi mintájú sütiszaggatóval. Az ízén nem változtatott semmit, de a kinézetét feldobta. :)


Elgondolkodtam, hogy vajon kissé túllőttem a célon, amikor három féle darált kekszes, rumos sütit terveztem be karácsonyra? Mert ugyebár megcsináltam a kókuszgolyót, a darált keksz piramist... és a sportszeletet is.

De végülis mindhárom különbözik valamiben a másiktól. A kókuszgolyóban ott a kávé, a darált keksz piramisban a vajas krém és a sportszelet tetején pedig a tortabevonó étcsoki. Ja, hogy az alapja ugyanaz? Rum, vaj és darált keksz? Nem probléma! Az meg pláne nem, hogy mindhárom nagyon egyszerűen, gyorsan és sütés nélkül elkészíthető.

Hozzávalók:
- 2 dl tej
- 20 dkg vaj
- 20 dkg cukor
- 50 dkg darált keksz
- 3-4 evőkanál cukrozatlan kakaópor
- 2 csomag vaníliás cukor
- rum
+ a tetejére 1 tábla tortabevonó étcsokoládé

A titka a sok rum! Nem szabad sajnálni belőle és lehetőleg igazi rum kerüljön bele ne rumaroma.


A tejet a cukorral, vajjal, vaníliáscukorral folyamatos kevergetés mellett összeforraltam. Egy mély edénybe beleöntöttem a darált kekszet, kakaóport, hozzáadtam a tejes keveréket és összedolgoztam az egészet. Eleinte nagyon forró a tej miatt, ezért érdemes fakanállal vagy kanállal kezdeni a keverést. Közben kanalanként adagoltam hozzá a rumot és kóstolgattam, hogy mikor lesz megfelelő az íze. Ezt mindenki döntse el, saját ízlése szerint.

Amikor langyosra hűlt, már kézzel gyúrtam tovább a masszát. Kicsit maszatos munka az olvadt vaj és a kakaó miatt, de nem kell megijedni tőle, mert nagyon jól kezelhető.

Ezután levágtam egy nagy darab sütőpapírt és jó nagy téglalap alakúra nyújtottam rajta a tésztát, kb 1 cm vastagra. 1 tábla tortabevonót gőz felett megolvasztottam és egyenletesen bevontam vele a süti tetejét. Mivel most karácsonyra készült, ezért megszórtam a tetejét színes cukorral, majd kiszaggattam a képen látható formákra.

Egyéb esetben egyszerűen csak hosszúkásra szoktam szeletelni, Sport szelet csoki formájúra. Természetesen csakis miután kihűlt teljesen a süti. :) Ez is sokáig eláll, 1-2 napig nem is árt hideg helyen összeérlelni egy kicsit az ízeket.




2013. január 5.

Darált keksz piramis

Épp itt az ideje, hogy elkezdjem szépen egymás után lejegyezni a karácsonyi menü és a sütik receptjeit. Ez a hónap biztosan ezzel fog telni, hiszen ahogy láttátok, sok minden készült az ünnepekre.

Először egy sütivel kezdem a sort, de csak azért, mert ezt már néhány nappal karácsony előtt elkészítettem. No meg azért is, mert ahogy elkészült, feltöltöttem róla egy fotót a Facebook oldalunkra és többen is érdeklődtetek, hogy hogyan lett ilyen formájú? Nem titkolózom tovább, megmutatom.


Ez a mi piramisformánk. Apukám a BKV-nál dolgozott sok-sok éven keresztül és még ezer éve egy benti műhelyben esztergáltatta ezt a sütikészítőt. Nagyon hasznos találmány, sokszor volt már használatban. Állítólag köreteket is lehet formázni a segítségével, bár mi még csak ezt a sütit készítettük vele. Ilyent nem találtok egyetlen boltban sem, egyedi darab. :)


De ilyent igen. Ha jól láttam, Andi konyhájában meg is lehet rendelni, és ezzel gyerekjáték lesz elkészíteni a sütit. Sokkal egyszerűbb mint a mi formánkkal, hiszen ez szétnyílik és kipottyan belőle a piramis.


A recept nagyon egyszerű, majdnem mint a kókuszgolyóé. Sajnos nem tudok mennyiségeket írni a hozzávalóhoz, mert én csak "érzésre" szoktam beletenni mindent. Tudom, hogy milyen ízűnek kell lenni, és azt is, hogy ahhoz, hogy kiessen a formából, milyen állagúnak. Ne legyen ragacsos, de azért könnyen lehessen gyúrni.

Hozzávalók:
- darált keksz
- porcukor
- cukrozatlan kakaópor
- lágy vaj
- kevés tej
- rum vagy rumosmeggy lé

A töltelékhez:
- meggybefőtt vagy rumosmeggy befőtt
- vaj és porcukor egyforma mennyiségben

A talpához:
- omlós, kerek keksz

A tészta hozzávalóit egy mély tálban alaposan összegyúrtam. Közepesen kemény, jól formázható állagú lett. Aki szereti kiérezni a sütikből a rumot, az ne sajnálja belőle, csak utána vigyázzon, hogy kit kínál meg vele. :)
Én most nem rumosmeggy lét, hanem saját készítésű, pálinkában érlelt meggy levét öntöttem bele.


A krémhez kikevertem a vajat a porcukorral. A meggyet kimagoztam.

A piramisforma belsejét meghintettem porcukorral, beletöltöttem a sütimasszából annyit, hogy kitöltse. Az aljába belenyomtam egy szem meggyet, kiskanállal rákentem egy adagot a vajas krémből. Az egészet lezártam egy kerek keksszel, amit jó alaposan rányomtam a sütire. Utána pedig imádkoztam, hogy kijöjjön a formából. Amelyik nehezebben akart kiborulni, azt egy kicsit odaütögettem az asztalhoz és egyből kiborult a piramiskészítőből. :)

Ezután szépen tálra rendeztem és megszórtam porcukorral a tetejüket.


Hideg helyen tárolva sokáig eláll és minél tovább hagyjuk állni, annál jobban összeérnek az ízek. Szeretem az ilyen sütés nélkül készíthető, tartós sütiket. :)



2013. január 2.

Szilveszteri finomságok

Ahogy előző bejegyzésemben említettem, a szilveszteri menü is hasonlóan gazdag volt mint a karácsonyi. Így van ez mindig, amikor Dávidékhoz vagyunk hivatalosak szilveszteri "bulira". A bulit azért tettem idézőjelbe, mert az utóbbi években kimerült a szórakozás a finomabbnál finomabb ételek végigevésében és beszélgetésben. Általában Bee találja ki, hogy milyen "témakör" köré épül a menü - pl. hidegtálas - és ehhez kapcsolódóan bárki hozhat bármit, lehetőleg saját készítésűt.

Mindjárt meg is mutatom a 2012-es teljes kínálatot.


Néhány hete Bee feldobta a labdát, hogy mi lenne, ha szilveszterkor grilleznénk az udvaron. Természetesen csak ha az időjárás is engedi. Mindenkinek nagyon tetszett az ötlet, így szorítottunk, hogy ne legyen hóvihar, szélvihar, tornádó, cunami. Az időjárás kegyes volt hozzánk, hideg, ködös, de azon kívül száraz szilveszter estének néztünk elébe.

Bee és Dávid megvették a húsokat, néhány nappal előtte be is pácolták. Két fronton történt a grillezés. Bee az elektromos grillen sütögette a tarjákat, combokat, cukkiniket...


 ... egy kis forralt bor és gyertyafény társaságában.


 Imi volt a forraltbor-felelős. Mindenki kapott egy bögrével lélekmelegítőként - itt például Mazsi örül a sajátjának.


Természetesen aki akart, pálinkát is fogyaszthatott.


Áron a kerti grillt izzította be, itt sütötte a sertés- és csirkehúsokat. A fejlámpa nagy segítség volt neki...


... hiszen eléggé sötét volt a kerti kemence belsejében...


 ... még úgy is, hogy Dávidék körberakták fáklyákkal.


Aki nem bírta kivárni, hogy megsüljenek a húsok és grillezett zöldségek, azok fogyaszthattak Bee isteni házi készítésű zsemléjéből. Áron csinált mellé padlizsánkrémet, de arról sajnos nem találtam fotót.


Ezen kívül elő- vagy utóételként is említhetném a gyönyörű gyümölcskelyheket.


Sárgadinnye tálkákban kivi, mandarin, pomelo...


... körte, narancs és természetesen a dinnyék. Mindenki kedvére válogathatott.


Gyümölcsként funkcionált még Imi vegyes gyümölcsökből (cseresznye, banán, narancs, alma, kivi, ananász, barack), valamint rumból és Sangriából álló bóléja is.


Aki sütire vágyott, az fogyaszthatott  karácsonyról megmaradt édes süteményeket és malacka pogácsát.


Amint Bee és Áron megsütötte a sok finom húst, bevonultunk a házba, hogy a melegben folytatódjon tovább az este.


Köretként készítettem majonézes krumplisalátát...


... mustáros-tejfölös héjában sült krumplit...


... és tormakrémes sonkatekercset.


Mazsi pedig hozott vegyes salátát, amit Andrással együtt csináltak...


... és anyu is küldött sonkás-tojásos franciasaláta alagutat.


9 jelenlévő emberből 3 profi fotós, aki fotózással keresi a kenyerét, így természetesen addig senki nem ehetett, amíg el nem készültek a fényképek. Itt a hóhért akasztják, mert Dávid  éppen Áront fotózza. (Aki kiváncsi a fiúk, valamint Andi tényleges munkájára, kattintson a nevekre, vagyis a linkekre.)


Ez után jó hangulatban vacsoráztunk....


... beszélgettünk, és éjfélkor Bee finom lencselevesével és virslivel köszöntöttük az új évet.


Végezetül bemutatnám az este mellékszereplőit, mert a főszerepet természetesen a fent felsorolt ételek játszották. :)

Házigazdáink, Bee és Dávid. Dávidnak köszönöm a szép fotókat, amelyekből jó néhányat fel is használtam a bejegyzéshez.


A sztárvendégek, Andi... 


 ... és Áron, akik Kanadából utaztak haza az ünnepekre.


 Tomi, a táncos lábú, aki a rengeteg kaja ellenére képes volt még ugrabugrálni. 


Mazsi, akit nem kell bemutatnom olvasóinknak, hiszen akár ő is írhatta volna ezt a bejegyzést. :)


András, aki a káma szutrás pólójával és a mikulás ujjbábbal hódított, valamint feltalált egy különleges ízt: tormakrémes sonkatekercset körtével. :)


Imi, a forralt borok szakértője.


És én, aki mindezt lejegyeztem.


A receptek is érkeznek hamarosan!