Sárgabarackos-túrós csigatorta

... András születésnapjára.

Mazsi barátjának, Andrásnak ma van a szülinapja, úgyhogy ezúton is szeretném felköszönteni, Isten éltesse őt sokáig. Igaz, mi már két hete megünnepeltük őt a családdal, jó előre. Tesóm titokban szervezte az összejövetelt, meglepetésnek szánta és remélte, hogy András a nagyon előrehozott időpont miatt nem fog gyanakodni.

Az én feladatom a torta elkészítése volt. Kicsit gondolkodóba ejtett a dolog, mivel nem a saját ízlésem szerint kellett készítenem. Ha úgy lett volna, akkor valamilyen csokis édességre esik a választásom. De András sajnos korlátozottan fogyaszthat csokit, kakaót, diót... Viszont szereti a túrót és a sárgabarackot. És ezeket eheti is.

A túróról eszembe jutott az epres csigatorta, amit egyszer megsütöttem és nagy sikert arattam vele. Továbbgondoltam és arra jutottam: mi van ha kicsit átalakítom, eper helyett sárgabarackot teszek bele? Tudtam, hogy nem fogok felsülni vele, mert ez egy kipróbált recept és anno meg is fogadtam, hogy sokszor készítem el, mert nagyon könnyű dolgozni belőle és látványos valamint finom lesz a végeredmény.

Persze azóta feledésbe merült a süti, szóval összesen egyszer volt tesztelve. De nem bántam meg, hogy ezt választottam.

Először megsütöttem a piskótalapot.

Hozzávalók:
- 120 g finomliszt
- 30 g étkezési keményítő
- 1 kávéskanál sütőpor
- 4 tojás
- só
- 100 g cukor
- 1 csomag vaníliás cukor
+ a kenéshez baracklekvár

A lisztet, sütőport, étkezési keményítőt összeszitáltam.
A tojásokat kettéválasztottam. A fehérjét 4 evőkanál hideg vízzel, 1 csipet sóval, majd az apránként hozzáadott cukorral és vaníliás cukorral kemény, fényes habbá vertem. Egyenként beledolgoztam a tojássárgáját, majd a lisztet.
Sütőpapírral bélelt kb. 30 x 40 cm-es tepsibe simítottam és 200 fokos sütőben kb. 10 percig, tűpróbáig sütöttem.

Benedvesített, jól kicsavart konyharuhára borítottam, lehúztam róla a sütőpapírt és még forrón, sárgabarack lekvárral megkentem a piskótalapot. Ezután hagytam hűlni.

Elkészítettem a tölteléket.

Hozzávalók:
- 6 zselatinlap
- 400 g krémes állagú tehéntúró
- 60 + 30 g porcukor
- 1 citrom
- 1,5 + 3 dl tejszín (én 1,5 + 3,5 dl-t használtam, mivel 5 dl-es kiszerelésben vettem, Hulala-t)
- 1 + 0,5 tasak habfixáló (én 2 tasakot használtam)
-  5-6 db sárgabarack
+ a díszítéshez sárgabarack

A zselatinlapokat beáztattam bő hideg vízbe. A túrót, 60 g porcukrot, az alaposan megmosott citrom reszelt héját és 2 evőkanál átszűrt citromlét simára kevertem. A zselatint kinyomkodtam és annyi vízzel amennyit magába szívott egy lábasban, gyenge tűzön felolvasztottam. Lehúztam róla, hozzákevertem 1 evőkanál túrókrémet, aztán a krém egészéhez kevertem.
1,5 dl tejszínt fél csomag habfixálóval kemény habbá vertem és óvatosan beleforgattam a túrókrémbe, majd az apró darabokra vágott sárgabarackot is. A tejszínhez nem adtam cukrot, mivel a Hulala valamennyire már édesített. Nagyon szeretem ezt a tejszínhabot, legalábbis sütikhez, tortákhoz, mert nem esik össze.

A piskótalapot egy tálcára emeltem. Egyenletesen megkentem a túrókrémmel, majd fél órára betettem a hűtőbe hogy dermedjen.

Ezután 6 db kb. 4,5-5 cm széles hosszanti csíkra vágtam a sütit. Egy lapos tálon kezdtem el feltekerni csigaszerűen a csíkokat, úgy hogy szorosan és folytatólagosan egymás után, a krémes felével befelé helyezkedjenek el a piskótacsíkok. Szabályos, kerek tortaformát kell kapnunk a végén. Annyi túrókrémem volt, hogy még a tetejét is be tudtam vonni vele.

Állítható tortakarikát helyeztem köré, és egy éjszakára betettem a hűtőbe.

Másnap délelőtt leemeltem a karikát a tortáról. A maradék 3 dl (nálam 3,5 dl) tejszínt 30 g cukorral és az 1 csomag (nálam 1,5 csomag) habfixálóval kemény habbá vertem és bevontam vele a tortát. A tetejére habrózsákat nyomtam.

Néhány szem sárgabarackot megmostam és felvágtam. A balkonládámból téptem pár citromfű levelet. Ezekkel feldíszítettem a tortát.

Ezután anyuék felé vettük az irányt és készültünk András fogadására, aki mit sem sejtve érkezett meg egy szokásosnak gondolt vasárnapi ebédre.
A meglepetés sikerült, mint kiderült, nem is gyanította, hogy bármi is készülődik "ellene". Jó volt látni, hogy örömöt tudtunk szerezni neki.

Az ünnepi ebéd elfogyasztása után jöhetett a meglepetés torta a gyertyákkal.
Ismét megbizonyosodtam róla, hogy jó választás volt a csigatorta, mert mindenkinek ízlett sárgabarackkal is. Megint megfogadtam, hogy többször is elkészítem majd, különböző gyümölcsökkel variálva.

Itt pedig egy repülő Benő látható Andrással. Az arckifejezéséből ítélve - mármint Benőéből - meglepődött, hogy mit keres a levegőben. :)

Még egyszer boldog születésnapot kívánok, kedves András! :)